Természetesen az alábbi öt pont erősen szubjektív lesz, leginkább arról fogok írni, hogy személyesen engem mi segített abban, hogy elmélyítsem, megújítsam az imaéletemet. 

1. Készíts imalistát!

Egy időben nem találtam elég szisztematikusnak az imaéletemet. Mindig volt egy olyan érzésem, hogy az adott este sok minden elmaradt, csak az került szóba, ami éppen akkor az eszembe jutott, pedig van egy csomó olyan dolog, amiért rendszeresen, napi, heti szinten kellene imádkoznom.

Ekkor vezettem be az imalista-rendszert, ami tényleg rendszer: sok-sok cetli, napi imák bizonyos dolgokért, napi imák személyekért, aktuális imatémák, rendkívüli imatémák, heti témák napra felosztva (hétfőn rokonokért, kedden barátokért, szerdán a pécsi egyházért stb.), szóval le van papírozva itt minden.

Ez a rendszer sokat segített abban, hogy valamiképp az imáim lefedjék az életem minden területét, hogy a legfontosabb és legkisebb dolgok is elhangozzanak esténként Isten és köztem.

2. Légy spontán!

Persze a listarendszernek is vannak hátrányai: bekorlátoz, formasággá, szinte adminisztrációvá válik. Ahogy térdelek a cetlik között, néha azt érzem, hogy csak felolvasom a tételeket az Úrnak, hogy az egész rendszer egy dogmatikus, kiüresedett liturgiává vált. Ekkor egyszerűen felrúgom a rendszert és spontán kezdek beszélni az Úrnak arról, ami a legjobban foglakoztat, ami a legégetőbb vagy csak egyszerűen hálát adok a jó dolgokért az életemben. Így teszek akkor is, amikor nagyon fáradt vagyok, és már nincs se erőm, se hitem, hogy a lista alapján elmormoljam a szokásos témákat. Néha fegyelmezetlennek kell lenni, felüdítő tud lenni ez a szabadság.

3. Imádkozz másokért!

Tizenöt éve dolgozok a segítő szakmában. Az emberek sokszor felteszik a kérdést, mi indít arra, hogy más gondjával foglalkozzak. Erre általában az a válasz, hogy néha a segítőnek kell a legnagyobb segítség, magyarul, amíg más gondjával foglalkozom, addig is elfelejtem az enyémet.

Így van ez az imádságban is: vannak napok, amikor belefáradok abba, hogy állandóan az én gondjaimat viszem az Úr elé. Elegem van az ezerszer végigzongorázott zsákutcákból, melyekben sose találom a megoldást. Ilyenkor másokért kezdek imádkozni, egyrészt mások életével kapcsolatban mindig nagyobb a hitem, mint a sajátommal kapcsolatban. Náluk jobban hiszek a csodákban, az előrelépésben. Másrészt többször is megtapasztaltam, hogy amíg magamra koncentráltam, csüggedten álltam fel az imából, de mihelyst másokért kezdtem közbenjárni, felszabadultam. Nem hiába mondja az ige, hogy hordozzuk egymás terhét. Ezt már rég megtapasztaltam – „hivatalból” is.

4. Imádkozz mindenkor!

Nehéz ezt gyakorlatban véghezvinni. Azt vettem észre, ahogy telik a nap, jönnek a helyzetek, melyekből megpróbálok a lehető legjobbat kihozni, és csak késő délután jut eszembe, hogy annyira lefoglaltak ezek a szituációk, hogy nem vontam be az Urat: nem köszöntem meg egy-egy megoldást, nem kértem tanácsot. Talán nem volt rá idő: dönteni, reagálni kellett a legjobb képességeim szerint – ami nem mindig elég.

Ezenfelül adódhatnak olyan helyzetek is, melyekben nagyon nehéz kezelni az érzéseimet, érzelmeimet: kétségbe esek, dühöngök, félek stb. Ekkor nagyon jól jön az, hogy szavak tudom önteni a belső feszültségemet. Elmondom az Úrnak, hogy az adott szituációban mit érzek, és miért érzem azt. Egyfajta analizálás, önreflexió ez: rajtakapom magamat rossz beidegződéseken, megoldási sémákon, közben segítséget kérek az Úrtól, hogy tudjak változtatni ezeken, mert az ilyen hétköznapi helyzeteken sok minden áll vagy bukik: itt kell leginkább helytállnunk.

5. Énekelj!

A keddi bibliaórán egy testvérnő azt mondta, hogy ő sokszor énekel, zsoltárokat mond, amikor imádkozás közben semmi nem jut az eszébe. Mi, protestánsok kicsit ódzkodunk az előre leírt imáktól, szeretünk a magunk szavaival beszélni az Úrral, de szerintem nincs azzal semmi baj, ha ezt egyszer-egyszer a zsoltáros vagy egy-egy énekszerző szavaival tesszük meg.

+1: Az imameghallgatás

Mindig fantasztikus, inspiráló élmény az, amikor megtapasztalod, hogy a szobádnak milyen jó az akusztikája: a cetlizizegés közt elsuttogott szavaidat a menyben is hallják. Ennél jobban semmi sem hozza meg a kedvet a továbbimádkozáshoz.