Talán a legközhelyesebb blogbejegyzést írom most, de mégis szeretnék valahogy hálát adni Istennek az elmúlt évért. Szilveszterkor hajlamosak vagyunk "jobb" évet kívánni, mintha az óesztendő nagyon rossz lett volna. Pedig, ha jól megnézzük, 2016 jó év volt. Nagyon sok mindenért hálásak lehetünk. Összeszedtem tíz példát:

Egészség: Nincs betegségem, nem műtöttek, néhány fogfájást leszámítva teljesen egészséges vagyok.

Munkahely: Igen, hétfőként nehéz elindulni oda, de ilyenkor a hosszú szünetek alatt látom azt, milyen lenne, ha csak itthon lennék. Az alapítvány - a kereseten kívül - ritmust ad az életemnek, értelmes elfoglaltságot kínál, ráadásul szeretem a munkámat.

Család: Ez még nem saját család feleséggel, gyerekkel, mégis nagyon jó úgy hazamenni, hogy nem egy üres lakásban kell eltöltenem az estét, hanem várnak rám: van lárma, mozgás, gondok, nevetések, és minden, ami családdal jár.

Barátok: Hálás vagyok azokért az emberekért, akikkel be lehet ülni egy kávéra, egy színházba, az írótársakért, akikkel összejöhetünk kéthavonta valahol, akik ott vannak a hátérben, aki drukkolnak nekem és ha baj van, ott vannak mögöttem. Különösen hálás vagyok az új barátságokért, melyek ebben az évben születtek meg. Minden építő emberi kapcsolatomért hálás vagyok - nem kell magányosan vákuumban élnem.

Gyülekezet: Mostanában sok problémám van az egyházzal, a kereszténységgel, de mindig tudtam, hogy kell egy gyülekezet. Hálás vagyok azokért az emberekért, csoportokért, akiket az Isten mellém adott harcostársakul, akikkel egymást kölcsönösen támogatva járhatjuk Isten útját.  

Írás: 2016 áttörés volt az írói pályámon. Több újságban, folyóiratban, blogban jelenek meg rendszeresen, valahol hetente, valahol háromhetente, valahol havonta. Elindult egy rendszeres, folyamatos alkotói munka, amit nagyon élvezek. Köszönöm az írást, mert segít feldolgozni a mindennapokat, és nem csak nekem, hanem reményeim szerint az olvasóimnak is. Jó olyan visszajelzéseket olvasni, hogy széppé tettem valaki estéjét, folytak a könnyei úgy nevetett. Hálás vagyok minden lehetőségért, ahol megjelenhetek. És - ahogy látható - elkezdtem újra Istenről is írni. 

Pécs: Nagyvárosban nőttem fel, hozzá szoktam ahhoz, hogy egy templomnak minimum négy tornya van, hogy három mozi kínálatából lehet válogatni, hogy két teszkó közül lehet választani. Amikor Németországban éltem, nagyon hiányoltam ezt a nagyvárosi életmódot, minden előnyével, komfortjával együtt. Hálás vagyok, hogy újra nagyvárosban élhetek, a lárma, nyüzsgés ellenére (vagy éppen ezért), nagyon jó itt lenni.

Jólét: Ez egy kicsit az előző ponthoz is tartozik. Hálás vagyok azért, hogy egy olyan országban élhetek, ahol béke van, nem bombáznak, ahol működnek a közművek, járnak a buszok, a posta, ahol van wifi, árudömping, tehát működnek a dolgok. Ez az világ nagy részében nincs így.   

Remény: Ha remény van, minden van. Ha remény nincs, semmi sincs. Köszönöm Istennek, hogy az elmúlt évben is remélhettem, hogy egyszer sem kellett úgy felkelnem reggel, hogy nincs értelme az életemnek. Ha takaréklángon is - amolyan őrtűzként  - de mindig élt bennem a remény, érdemes felkelni, dolgozni, írni, élni.  

Isten: Talán ezért vagyok legjobban hálás, azért, hogy megismerhettem őt, hogy a családjába fogadott. Pár napja irtam  öt olyan élményről, amit Érden éltem át Istennel, és látni kell, hogy nagyon sok embernek nem adatott meg ez a kegyelem, hogy ilyen élményeket szerezzen Istenről. Köszönöm, hogy az elmúlt évben is itt volt velem!

Hát, ennyi az én listám, remélem kedvet adtam ahhoz hogy, mindenki elkészítse a sajátját, biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan dolog kerül elő, amiért hálásak lehetünk Istennek