"Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska..." (Jóel 2:25)
A kellő időben jött ez a pár sor. Nem túl ismert ige, én is úgy vettem észre, hogy kiposztolta a Facebookra valaki. Biztató, szép szavak Istentől, melyek mindenkinek szólnak. Nincs olyan ember, aki, ha visszanéz a múltjára, ne azt gondolná, hogy olyan sok minden tönkrement, oly sok értékes termés odalett az életében. Az egyik leguniverzálisabb mondat az Igében, szinte mindenkit el lehet vele érni.
Én például név szerint is meg tudnám nevezni azokat a sáskákat, akik az életemben pusztítottak, sőt ha nagyon akarnám még tízes listába is helyezhetném őket, hogy egzaktan, valamiféle rendszer alapján is lássam, kik okozták nekem a legnagyobb kárt. Mert jöttek és taroltak, némelyek még napalmmal is megszórták a lecsócsált termőföldet. Egy lelki Csernobil maradt mögöttük, melynek hatásait máig érzem, és szerintem még a következő éveim is azzal fognak eltelni, hogy kiheverjem az elmúlt tizennemtudomhány évet, hogy magamat kiássam a szürke betonszarkofág alól. Szép munkát végeztek.
Ezt az elmúlt hónapokban is láttam, és egyre azon gondolkodtam, hogy mi tévő legyek ezekkel a sáskákkal. Készítsek ellenük vádiratot? Pereljem be őket valamilyen égi bíróságon, egyfajta képzeletbeli (irodalmi) törvényszék előtt? Követeljek tőlük kártérítést? Hogyan? Miért? Legtöbbjük nem is tudatosan ártott, tényleg olyanok voltak, mint azok a sáskák, akiket valamilyen körülmény kényszerített rá, hogy egyenek, zabáljanak, ártsanak. Sokan lettek, elfogyott a táplálék, valamit tenni kellett, az ő szempontjukból nagyon is logikus volt minden, amit történt. És nem tudatos! Ki perelné be a sáskákat? Főleg, ha van egy "biztosító", aki fizet.
Ennek az igének az újszövetségi párja a Filemonhoz írt levél 18. verse:
"Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik (Onézimosz neked), azt nekem (Pálnak) számítsd fel."
Ezt a levelet mindig is úgy olvastam, mintha nem Pál írná Filemonnak, hanem Isten nekem: bocsáss meg, szeresd az Onézimoszaidat, a sáskáidat, és én kárpótollak mindenért, amit ők okoztak.
Az Úr mindent újjá tehet az életünkben, ehhez viszont az kell, hogy megbocsássunk, szeressünk. Ez az egyetlen út. Bármilyen irányba is indulunk, mindig ide találunk vissza.
Jóel kettő huszonöt. Ezekben napokban ez a vers ad reményt, tartást nekem.
